Milyen jó volna, ha a tűz körül ülve, mézsörtől mámorosan, az ivókürtök összekoccanását túlkiabálva adnánk tovább az északi mítoszokat és szavalnánk a Prózai Eddában leírtakat. Azonban a rohanó világ ( és sokszor a tűzgyújtási tilalom) nem sok esélyt nyújt erre nekünk, modern vikingeknek.

Így, hogy megismerhesd Te is a történeteket vagy éppen csak felelevenítsd őket, házhoz hozzuk Neked az északi mitológiát Ginnungagaptól a Ragnarökig, hétről hétre egy újabb részletét bemutatva a viking mítoszok világának.

Ne is habozzunk tovább! Ragadd meg a mézsöröd, indíts el a kedvenc dalod a Wardrunától és vesd bele magad az második fejezetbe!

 

II.FEJEZET: A VANIR – AESIR HÁBORÚ

A kilenc világban egy ideig béke honolt. Lakói zavartalanul éltek, Mindenek Atyja, Odin pedig trónjáról pásztázta mindent látó szemével Yggdrasil valamennyi birodalmát. Azonban ez a harmónia nem tartott örökké. Korokkal a Ragnarök előtt, mielőtt Surtr elindult, hogy lángba borítsa a világot és Heimdall először és utoljára megfújta Mimir kürtjét, hogy végső csatába hívja Asgard népét, a Vanir istenek háborúba vonultak az Aesirek ellen.

 

Minden akkor kezdődött, amikor Freya útnak indult…

 

AZ ISTENI BIRODALMAK

  

Az Élet Fája 9 világnak adott otthont, melyeket hatalmas ágai és tekergőző gyökerei kacskaringós, szinte már járhatatlan útként kötöttek össze.

A 9 birodalom legfennségesebbike Asgard, az Aesir istenek otthona volt. A lágyan hullámzó füves lankával és buja erdőkkel borított tájat az istenek tizenkét uradalmának kastélyai és csarnokai tarkították.

Köztük volt Mindenek Atyjának birodalma is, Valhalla. Csarnoka maga olyan tágas volt, mint Asgard legnagyobb hegyének gyomra, falait pedig tündöklő arany pajzsokkal borították. Itt nyerte el dícsőségét minden csatában elesett harcos lelke, akik egészen a Ragnarokig együtt lakmározhattak az istenekkel.

A birodalom központjában terült el Idovall végtelen síksága, ahol az istenek és istennők időről időre összegyűltek. Előbbiek Gladsheimr csarnokában foglalták el a 13 hely valamelyikét, míg utóbbiak Vingolf rettentő falai között ültek tanácsot. Mennydörgést idéző vitáknak, sorsfordító döntéseknek és végzetes ítéleteknek voltak tanúi ezek a termek. Szigorú törvények és rend szerint éltek az Aesir istenek, s eszerint uralodtak Asgardon.

 

Nem úgy Vanaheim-ben.

 

Yggdrasil ágai között egy másik isteni birodalom is virágzott.

Népe a Vanirok, amennyire hasonlóak voltak külső vonásaikban az Aesirekhez ( sőt, úgy tartják, felül is múlták szépségüket), olyannyira élték máshogy életüket. Míg az asgardiak királyuk intései, a törvényeik és a szokások szigorú szabályai szerint éltek, Vanaheim lakói a természet törvényeinek szavát használták iránymutatásul. Harmóniában éltek az őket körülvevő flórával és faunával. A fegyverek forgatásának művészetével szemben a mágiát és a varázslat kifinomult, de rettentő erejét részesítették előnyben.

A szeretetben és szerelemben sem ismertek határokat. Ezért sem volt meglepő, mikor királyuk Njord saját ikertestvérét, Nhertust vette el és tőle ikrei születtek Freyr és Freya, akik szintén egybekeltek. Utóbbi nem csak gyönyörű volt, de az egyik legerősebb és legveszélyesebb mágiát, a seidr-t is birtokolta. Segítségével megváltoztathatta bárki sorsát, akár az istenekét is.

S ahogy azt a varázsgyakorlók körében szokás, Freya is útnak indult…

FREYA HÁROM HALÁLA

 

Történt egy napon, hogy a Bifröstön keresztül egy Heiðr ( azaz Fényesség) névre hallgató idegen érkezett Asgardba. (Aki nem volt más, mint Freya). Elkápráztató szépsége rögtön rabulejtett bárkit, aki csak szemet vetett rá. Ám tehetsége még inkább magával ragadta az Aesireket, s buzgón keresték szolgálatait, hogy segítségével vágyaikat beteljesíthették, saját céljaiknak végre utat találjanak.

Azonban a mindig is a rendet követő istenek, hamar rájöttek, hogy a mágia ígérte javak elvakítják őket. Önzővé váltak, s miattuk félresöpörték elveiket: becsületet, az egymáshoz való hűségüket és a törvény tiszteletét.

Mikor ráeszméltek erre, saját mohóságukért és kapzsiságukért Heiðr-t tették felelőssé. A dühödt tömeg Gullveig-nek (Aranyvágyónak) nevezte el a nőt és bűnéért úgy döntettek, halállal kell lakolnia.
Gyors végről ám szó sem lehetett. A boszorkányt lándzsákkal szúrták át és kényszerítették a térre, ahol szeme láttára készítették el vesztőhelyét: egy hatalmas, kőrisből rakott máglyát, ahol a gyötrelmes kínok között válik majd a láng martalékává. Úgy is lett. Freyát az oszlophoz kötözték, s a tűz lassan hamuvá égette minden porcikáját. De amint az utolsó pernye is leszállt, a nő akár csak a főnix, újjáéledt poraiból. Az aesirek meglepetése nem tartott sokáig, ismét a lángok közé vetették őt. Ám mikor másodjára, sőt harmadjára is visszanyerte életét és alakját belátták, hiábavaló volna tovább próbálkozniuk. Ezért elengedték a nőt és elűzték Asgardból.

Ám ahogy a tűz egyre erősebben nyaldosta testét a máglyán, úgy lett egyre erősebb Freya lelkében a gyűlölet lángja az Aesirek ellen. Miután megszabadult Asgardból,  útja egyenes Vanaheim-be vitte, hogy sereget gyűjtsön és bosszút álljon a kegyetlen isteneken…

. 

 

AZ AESIR-VANIR HÁBORÚ

A Freyával történtek nem maradhattak megtorlás nélkül. A Vanir istenek sereget gyűjtöttek és Yggdrasil ágain át Asgardba indultak, hogy vérét ontsák azoknak, akik szeretett istennőjüket a halálba akarták taszítani. Az Aesir istenek birodalmához érve azonban hatalmas fal kényszerítette őket megállásra, mely végtelen magasságba látszott húzodni, s teljesen körülvette az Odin népének otthonát. Ám ez sem tántorította vissza a Vanirokat, ostromolni kezdték az óriási építményt.

A támadások éjt nappallá téve tartottak.
Az Aesir sereg kiváló fegyvereket és burtális erejüket bevetve, míg a Vanirok kifinomult mágiájukat hívták segítségül a harcokban. Előbbi hol sikeresen aratott pillanatnyi győzelmet támadói felett, hol véres vereséget szenvedve vonult vissza csarnokaiba.
A napok hetekké, hónapokká, évekké, századokká nyúltak, de a háború nem látszott a végéhez közeledni. A folyamatos csatározásba belefáradva és a veszteségeikre ráeszmélve, a két birodalom úgy, döntött fegyverszünetet kötnek.

 

BÉKE, GYILKOSSÁG ÉS ÜSTBE KÖPKÖDÉS

 

Az egyezség és az egymás iránti tisztelet jele gyanánt a felek túszokat cseréltek. A Vanirok Njordot (szél, víz, tengerészek és halászok istene), Freyr-t ( a termékenység istene) és Freyát ( a szerelem istennője) küldték Asgardba. Míg az Aesirek Hoenirt és Mimirt választották, hogy Vanaheimbe menjenek.

Njord és gyermekei többé-kevésbé békében éltek az aesirek között, ám házasságaikat semmisnek nyilvánították, hiszen a vérfertőző kapcsolatuk tiltott volt „vendéglátóik” törvényei szerint.

Azonban a vanaheimi túszok sorsa már nem volt ennyire fényes.
Hoenir megannyiszor bölcs tanácsokkal látta el a Vanirokat, azonban ahogy Mimir eltűnt mellőle, úgy párolgott el éles esze is. Nem kellett sok idő mire rájöttek, hogy valójában csak az utóbbi, aki pallérozott és nagytudású, míg társa faék egyszerű, s csak ismétli, amit hallott, de önálló gondolatai nem léteznek.
Így esett, hogy mikor Hoenir Mimir nélkül került a Vanirok közé, bárgyúságával túlfeszítette a már amúgy is pattanásig feszült húrt, és úgy felmérgelte házigazdáit, hogy azok Mimir(!) fejét vették. Becsapva érezték magukat, mert közreműködött együgyű társa színjátékában s mert úgy gondolták, az Aesirek előre megfontoltan küldték számukra a szemfényvesztő párost.

Bosszúból Mimir fejét visszaküldték Odinnak. Mindenek Atyja számára Mimir mindig is kedves volt, ezért varázslat segítségével konzerválta a kobakot, ami így életben maradt és továbbra is bölcs tanácsokkal látta el Asgard urát.

Bár a fentiek mentén ismét háborúra számított volna bárki, de mivel még az előzőt sem heverték ki, úgy döntöttek a szomorú eseményt inkább annak szentelik, hogy megerősítsék egyeszségüket. Ennek jelképeként mind összegyűltek és egy üstbe köptek. A nyálból teremtették meg Kvasirt, aki a 9 birodalom legbölcsebb teremtménye lett, valamint a Vanir és Aesir istenek fogadalmának jelképe.