Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Menü

Az Északi Mitológia szolid, rövid története - III. fejezet

Milyen jó volna, ha a tűz körül ülve, mézsörtől mámorosan, az ivókürtök összekoccanását túlkiabálva adnánk tovább az északi mítoszokat és szavalnánk a Prózai Eddában leírtakat. Azonban a rohanó világ ( és sokszor a tűzgyújtási tilalom) nem sok esélyt nyújt erre nekünk, modern vikingeknek. 

Így, hogy megismerhesd Te is a történeteket vagy éppen csak felelevenítsd őket, házhoz hozzuk Neked az északi mitológiát Ginnungagaptól a Ragnarökig, hétről hétre egy újabb részletét bemutatva a viking mítoszok világának.

Ne is habozzunk tovább! Ragadd meg a mézsöröd, indíts el a kedvenc dalod a Wardrunától és vesd bele magad az második fejezetbe!

 

III.fejezet: Thor, a menyasszony

 

 

Mjölnir eltűnése

 

Thor, a mennydörgés istene, az Aesirek legerősebbike, a csaták legbátrabb s legvitézebb harcosa még épphogy csak felébredt mély álmából, már akkor a zsigereiben érezte, hogy valami nincs rendjén. Még ki sem nyitotta szemét, de ahogy minden reggel, most is első dolga volt, hogy kalapácsa nyele után nyúljon. Ahogy kezével egyre tovább kereste a markolatot, a felismerés jeges hullámként csapott le rá: a pöröly nem volt a megszokott helyén.

A szemei azonnal kipattantak. Felült, majd felállt és alaposan átkutatta hálótermét, de Mjölnirt sehol nem találta.

Mjölnir nincs meg

A kalapácsot Loki készítettette neki, Brokk-kal és Eitri-vel, a két törp mesterrel. Bármit elpusztított, amire csak lecsapott vele, ha eldobta mindig visszatért hozzá. A fegyver kis híján tökéletes volt, ám túl rövid nyele miatt, csak egy kézzel forgathatta azt.
A pöröly segítségével tartotta Thor biztonságban Asgard népét. Nem volt olyan jöttün, szörny vagy bármilyen más teremtmény, ami ne félte volna a Mennydörgés Istenének és Mjölnirnek erejét.
Thor szerette a pörölyét. És az most nem volt sehol.
Az első kérdés, ami felmerült benne, hogy Loki keze lehetett-e a dologban. Azonban még a csínytevéseiről ismert félisten sem merészkedne el idáig.
Így ha nem ő volt, akkor tanácsot kérhet tőle. Loki ravasz volt és leleményes, ami segítségére lehet Mjölnir visszaszerzésében.

 

Isteni segítség

 

Thor felkereste Lokit és előállt neki történetével.

„ Ez nem jó hír” nyugtázta a félisten. „Megnézem mit tehetek” -s azzal elindult Freya csarnokába. Az aranyhajú istennőt két macskája társaságában találta, akik türelmetlenül várták, hogy ismét befogják őket gazdájuk szekere elé.

„ Add kölcsön a toll borította köpenyed, amivel repülni tudsz” kezdte Loki minden kertelés nélkül.

A gyönyörű nő meg sem lepődött a szemtelen kérésen és rendre el is utasította azt. Loki azonban nem tántorított és feltárta előtte kérése okát. Nem is kellett több, máris megkapta az áhított köpenyt.
A tollakkal díszített leplet magára kanyarítva, sólyommá változott és az erkélyről a mélybe vetette magát és útnak indult. Repült, amíg elhagyta Asgard csarnokait, hegyeit és lankáit, repült túl a Bifröstön, míg meg nem érkezett Jöttünheimbe.

A váltságdíj

 

Loki az óriások földje fölött repülve, éles sólyomszemével pásztázta a tájat. Mindaddig maga sem tudta igazán, hogy mit keres, ameddig egy furcsa építményre nem lett figyelmes. Nem is építmény volt igazán, inkább egy hatalmas sírdombra hasonlított. Rajta pedig egy, még fajtájához képest is ocsmány képű óriás vesztegelt.

Amint megpillantotta a felette köröző sólymot, odakiáltott neki:
„Mi járatban Laufey fia Loki? Mi hírek járnak a kilenc birodalomban?” Loki kíváncsian leszállt az óriás mellé, majd madáralakját ismét emberire cserélve válaszolt.

„Semmi jó. Thor pörölyének nyoma veszett. Talán tudhatsz is róla valamit.”

„Talán...” felelte az óriás, arcán kaján vigyorral. Loki jól ismerte ezt a vigyort, hiszen az ő arcán is számtalanszor terült már el.

„Hogy van Freya? Még mindig olyan gyönyörű, mint ahogy azt mesélik?” Kérdezte a jöttün.

„Amennyiben az effélét kedveled, úgy vélem igen.” Kínos csend állt be közöttük. Hirtelen az óriás kelletlenül felállt és így szólt:
„Nálam van Mjölnir. Olyan mélyen rejtettem el, hogy maga Odin sem találná soha, ha 1000 évig is keresné! De hajlandó vagyok tárgyalni. Ha Freya a feleségem lesz, hálám jeléül Thor visszakaphatja hőn áhított fegyverét.”

Loki a kérés hallatán, megpróbálta kincsekkel, fegyverekkel lekenyerezni a hatalmas férfit, ám az nem tágított. 8 napot adott rá, hogy arája elébe járuljon.

„Ki vagy te?” kérdezte végül Loki.

„Thyrim, az óriások ura” felelte az gurba fogsorát megvillantva.

„Ám legyen” válaszolta a félisten és Freya köpenyét magára kanyarítva, szélsebesen indult vissza Asgardba.

 

Loki sólyomalakját még alig vetette le, máris két bivalyerős marok szorította a grabancát. Thor mindig is hírhedt volt hirtelen természetéről, de most még önmagát is felülmúlta.

„Mit tudtál meg gazfickó?!? Tudod jól, hogy nem bízom meg benned és jócskán próbára teszed a türelmemet.”

Loki próbálta lefeszíteni magáról Odin fiának karját, ám hiábaló volt a próbálozás. Így történetét félig a levegőben lógva adta elő.

„Remek!” Eresztette el Thor a hírhozót.” Ha csak Freya keze kell neki, nincs gond. Úgy is kettő van neki és Tyr példáján tudhatjuk, hogy egy kézzel is bárki boldogulhat.”

„Valóban, de Thyrim nem csak a kezét, de az egész istennőt óhajtja. Ugyanis el akarja venni.” Tisztázta Loki. Az előbbi öröm kétségbe fordult Thor arcán. „Ez esetben kérlek beszélj te Freyával. Mindig is jobban értettél a tárgyaláshoz.”

Együtt érkeztek meg az aranyhajú istennő termeibe, ahol Loki ismét elmesélte mire járt Jöttünheimben. Freya türelmesen hallgatta, ám a Mennydörgés istene már nem bírta tovább.

„Hallottad, hozd a menyasszonyi fátylat és koronát, azonnal indulunk a pörölyömért!”

Freya nem mozdult, csak némán bámult rá. Loki látva, hogy az istennő ujjai lassan ökölbe szorulnak lassan hátrált egy lépést.

Mit képzelsz, ki vagyok én?” mondta halkan „ Egy eldobható senki? Egy darab fém, amit kedvedre cserélgethetsz, hogy megold a gondjaidat?” A falak remegni kezdtek „Ha úgy véled, hogy a pörölyödért kiteszem magam annak a mocskos szerzet vágyainak, nem is tévedhettél volna nagyobbat! KIFELÉ!!” üvöltötte, pont amikor Thor lába előtt landolt egy darab a mennyezetből. Freya egyértelművé tette, hogy nem szeretne részt venni a másik kettő tervében.

Nem volt más választásuk, összehívták tanácskozásra az Aesireket.

 

Thor, a menyasszony

 

Freyán kívül mindenki megjelent, hiszen a pöröly nélkül Asgard napról napra egyre nagyobb veszélynek volt kitéve. Hosszas perlekedés és megannyi meddő ötlet után Heimdall szólalt fel, aki nem csak a jelenben látott mindent, de néha a jövő foszlányaiba is betekintést nyert.

„Egy mód van rá, hogy visszaszerezzük Mjölnirt” szólt. „Bármit megtennél, hogy ismét nálad lehessen a fegyver, Thor?”

„Bármit!” vágta rá gondolkodás nélkül.

„Neked kell lenned a menyasszonynak.” közölte tényszerűen Heimdall. „ Ez az egyetlen módja, hogy a pöröly közelébe kerülj és lecsaphass rá.”

„Szó sem lehet róla” felelte székére visszaülve a Mennydörgés istene.

„ Remek ötlet!” Vágott közbe Odin. „Nem lesz más esélyed, hogy Mjölnir közelébe juss, itt pedig minél előbb szükség van rá. Istennők, segítsetek elkészülni Thornak!”

Thor jobb ötlet híján bár némán, de arcán fintorral tűrte, hogy Idunn, Var és Sif ékszerekkel aggassák tele, ahogy egy menyegzőre készülő istennővel tennék. Fejére drágakövekkel kirakott koronát helyeztek, arcát harmat könnyű fátyollal fedték el. Végül pedig Sif elhozta Freyától a Brisingek nyakékét, hogy teljes legyen az álca. Hogy megszólalnia se kelljen, Loki beleegyezett, hogy szolgálólánnyá változva vele tart a különös csatába.

Thor álruhát ölt

A menyasszony és szolgálója Thor szekerén indultak el Jöttünheimbe. Amerre mentek a hegyek kettényíltak előttük, alattuk lángra kapott a föld.

Amint megérkeztek Thyrim udvarába, óriásokból álló násznép fogadta őket. Ahogy Thor szoknyáját megemelve lelépett a szekérről, Loki rögtön hallotta, hogy néhányan összesúgnak, hogy a gyönyörű istennőnek micsoda tuskó szerű bokája van.

„Csak a fények játéka!” kiáltott oda hozzájuk Loki. Közben a főasztalnál megpillantották Thyrimet, aki kajánul vigyorogva intett feléjük. Hellyel kínálta a két „hölgyet” s bár ragaszkodott volna hozzá, hogy arája mellett üljön, az ál-Freya szolgálólánya egyszerűen közéjük furakodott, miszerint nem illendő az eskük előtt, ilyen közel lenniük egymáshoz. Az óriás kissé kelletlenül fogadta a magyarázatot és hogy minél hamarabb megkaphassa az istennőt, máris az asztalokhoz rendelte a lakomát. Hatalmas tálakon egyben sütött ökrök érkeztek, utánuk megannyi nyálcsorgató édestészta és harsogó, mézbe áztatott gyümölcsök.

Mikor már az utolsó fogás is az asztalra került, Thyrim felállt.”

„Végre elérkezett a nap, hogy a 9 birodalom leggyönyörűbb csillaga...” Hirtelen benneakadt a szó, amikor meglátta, hogy leendő hitvese már javában habzsol. Megrökönyödésében az óriás csak intett és mindenki enni kezdett. Thor nem zavartatta magát. Hírnevéhez híven fogyasztott: először egy egész ökröt tüntetett el a fátyla mögött, majd azt két tálca süteménnyel és 3 kancsó sörrel öblítette le.

Thyrim tátott szájjal figyelte, majd kétkedve Lokihoz fordult.

„Hogy lehet, hogy egy ilyen finom teremtés, úgy fal, mint három éhező óriás?”

Szerencsére Loki esze gyorsan járt, máris előállt a válasszal:

„Freya mióta megtudta, hogy nőül akarod venni egy falatot sem vett magához, csakis a Te szerelmedre éhezett! Most pedig, hogy itt van veled,  úgy megkönnyebbült, hogy az étvágya is visszatért. Milyen csoda!” Thyrim kissé megnyugodott és elbűvölve nézte, ahogy jövendőbelije falatozik.

Ahogy Thor lenyelte a falatot, észrevette, hogy az óriás hatalmas feje az ő arca felé közeledik, mintha csókot akarna lopni az ifjú arától. Ám a szemfüles „szolgálólány” ismét közbelépett, így csak egy kósza pillantást nyerhetett a fátyol mögött megbúvó szempárba. Szinte remegve kérdezte ismét Lokit:

„Mi történt Freya szemével? Nem egy félszeg hajadon lágy tekintete ez, hanem Musspelheim tüze ég benne!”

„Uram, a szerelem tüzét látod csak! 8 napja és 8 éjjele nem alszik, olyan vággyal ég irántad!”

Thyrim csókot lopna

Thyrimnek sem kellett több bátorítás, menten elkurjantotta magát:
„Hozzátok a kalapácsot, hogy végre megszentelhessük eskünket a gyönyörű istennővel!”

Négy megtermett óriás tűnt fel, meggörbülve Mjölnir súlya alatt. Lábuk mély nyomott hagyott maga után a sárban, ahogy a pörölyt a főasztalra helyezték, közvetlenül a menyasszony elé. Thor rögtön az ismerős markolat köré fonta gyűrűtől díszes ujjait, s ahogy az ismerős nyél a tenyerére simult erő és pusztító nyugalom áradt szét benne.

„Eljött az idő drága arám, hogy te is mondj valamit!” szólalt meg Thyrim.

Thor lassan felállt, és mennydörgő hangon válaszolt neki.

„Nem jó menyasszonyt választottál!” majd Mjölnirt a levegőbe emelve lecsapott az óriás sziklaméretű fejére és az többé nem kelt fel. De nem csak ő, az egész násznép részesült Thor  bosszújából. Mikor már senki nem maradt talpon és az ég fekete fellegei szertefoszlottak, Loki ( már saját alakjában) mászott elő az egyik asztal alól. Thor pedig ott ült és ismét evett.

„Összességében, nem is volt olyan rossz, mint gondoltam” mondta két rágás között. „ Mjölnirt is visszakaptam és igazán jól is laktam.”

„Remek.” mondta Loki miközben leporolta magát.” De mostmár menjünk haza”.

 

Thor lecsap Thyrimre

 


 

Nagy hátba veregetés Neked, bátor viking ha eddig velem tartottál!

Ha elnyerte a tetszésed, ne fojtsd magadba, oszd meg Facebook csoportunkban vagy írd meg a hello@vikingshop.hu – ra! 
Ha pedig lemaradtál volna az előző fejezetekről, erre a linkre kattintva elolvashatod:

Az Északi Mitológia szolid, rövid története I. fejezet - A kezdetek

Az Északi Mitológia szolid, rövid története II. fejet - A Vanir-Aesir háború

Keresés