Az Északi Mitológia szolid, rövid története- I. fejezet

Milyen jó volna, ha a tűz körül ülve, mézsörtől mámorosan, az ivókürtök összekoccanását túlkiabálva adnánk tovább az északi mítoszokat és szavalnánk a Prózai Eddában leírtakat, de a rohanó világ ( és sokszor a tűzgyújtási tilalom) nem sok esélyt nyújt erre számunkra, modern vikingeknek. 

Így, hogy megismerhesd Te is a történeteket vagy éppen csak felelevenítsd őket, házhoz hozzuk Neked az északi mitológiát Ginnungagaptól a Ragnarokig, hétről hétre egy újabb részletét bemutatva a viking mítoszok világának.

Ne is habozzunk tovább! Ragadd meg a mézsöröd, indíts el a kedvenc dalod a Wardrunától és vesd bele magad az első fejezetbe!

I.fejezet: A kezdetek

Bármerre is vigyen a hajód, minden népnek, kultúrának, amelybe botlasz meg lesz a saját eredettörténete, hiszen mindannyian jöttünk valahonnan. Míg a keresztények és zsidók szerint Isten teremtette a világot és az embereket, úgy a hindu vallás egy paripa áldozatából avagy az éhség és halál megtestesülésének vágyából ( vagy valami hasonló, amit az Upanisadok ír) eredezteti a létet. Ahogy látod, bár nem egyeznek a történetek, de ennek ellenére közös pontról indulnak:

Kezdetben nem volt semmi. 

Nincs ez máshogy az északi mitológiában sem:

Kezdetben nem volt semmi. Se föld, se ég , se csillagok, csak a teljes sötétség és két formátlan világ, egy örökkön lángban égő és egy örökkön árnyba borult.

A Prózai Edda szerint előbbi jelent meg elsőként a kozmoszban. Muspelheim a tűz, hőség és láva világa volt. Összemosódott föld és ég, nem látszott más, csak a felcsapó lángnyelvek sűrű erdeje, az olvadó sziklák és a körülöttük soha ki nem hunyó, perzselő parázs.
Korok teltek el, mire az árnyba borult birodalom, Nilfheim is feltűnt. A sötét világ a jég és fagy földje volt, melyet kilenc mérgező folyó kígyóként szelt át, közepén pedig Hvelgermir, a hatalmas örvény fodrozódott. A hidegnél is hidegebb uralkodott, a talajt zimankós köd fedte, az eget fekete fellegek fedték mindig. Ahol Muspelheim forróság és vakító fény volt, ott Nilfheim dermesztő fagy és sötétség.

Nilfheim mérgező folyói a két világ között tátongó űrbe, Ginnungagap-ba folytak. Mérhetetlen idő elteltével a folyó vize gleccserré szilárdult a lángok és a köd birodalma között. Míg a sötét világ felőli részen a gleccsert jeges köd fedte és fagyos záporok áztatták, úgy a hőség birodalma felől az átcsapó szikrák hője a hatalmas jégtömb felett szinte kellemes tavaszi fuvallathoz hasonlóvá szelídült.

Az első teremtmények

Ahol a tűz és jég találkozott a jég olvadni kezdett, az olvadó jégből víz lett, melyből élet fakadt: egy emberhez hasonló vonásokat viselő, hatalmas lény született, mely sem férfi, sem nő nem volt, de mégis mindkettő egyszerre.

Ő volt az óriások őse, aki Ymir-nek nevezte magát.

Ymir nem maradt sokáig egyedül a világmindenségben.

Ahogyan a jég tovább olvadt, egy emberi elmével felfoghatatlan nagyságú szarvtalan tehén bukkant elő. Ymir Audhumla-nak nevezte. Az ő teje táplálta az óriást, míg az állat maga a sós jeget nyalogatva maradt életben. Mikor Ymir nyugovóra tért, álmában  Muspelheim hősége megizzasztotta. Bal karja alól a verejték cseppek egy óriásnővé alakultak át, míg lába közül egy hatfejű óriásnak adott életet. Ők ketten voltak minden óriás felmenői.

Ahogy Audhumla jeget nyalogatta, először haj, később egy fej, majd egy egész emberi alak bukkant elő alóla. Buri volt az, az első isten. Ymir gyermekeinek egyik sarját vette el, akitől fia, Bor született. Bor is egy óriás lányával, Bestlával lépett frigyre, aki három fiút adott neki: Odint, Vilit és Vét.

A Világ és az emberiség teremtése

Ahogy a három fivér férfivá ért rájöttek, hogy többre vágynak Ginnungagap űrjénél. Azonban ezen kívül nem volt más csak Muspelheim és Nilfheim, ahol semmi élőnek nem volt helye. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek, maguk teremtik meg a helyet, mely otthonuk lehet. Ám mindehhez kellett valami, amiből felépíthetik az elképzelt birodalmat. Ezért, hogy életet teremthessenek, úgy döntöttek az első életadónak, Ymirnek meg kell halnia. Az óriást leszúrták, maradványaiból pedig megalkották a világot, amiről az Edda így ír:

Ymir húsából

hasították a földet,

véréből vették a tengert,

hegyekké csontjait törték,

hajából csomóztak erdőt,

eget koponyája kerít.

Szempilláiból alkották

a szíves hatalmak

Emberhont az emberfiaknak;

háborgó felhőket

habartak agyvelejéből,

létével lettek mindenek.

A világ  egy lapos diszkosz képét vette fel. Hogy az életben maradt óriásokat távol tartsák ( legtöbbjük Ymir vérébe fulladt, mikor abból tenger lett és csak Belgemir és a felesége élték túl), Odin és fivérei Ymir szempillájából kerítést épített. A kerítésen túl, a világ szélén, a legmélyebb tengerek mellett lett így az óriások birodalma. A kerítésen belül pedig Midgard.

Azonban világból még mindig hiányzott az élet esszenciája. Nem volt, aki a buja réteket járja, aki a vizekben halásszon, hegyeket másszon vagy csak egyszerűen a felhőket csodálja. Odin, Vili és Vé ezért elindultak, hogy embereket keressenek. Eget és földet bejártak, azonban sehol nem bukkantak rájuk.

Mikor egy sziklás tengerpartra értek, a víz két törzset sodort elébük. Az egyik kőrisfáé volt. A kőrisfa mélyre ereszti gyökereit, jól megmunkálható, kiváló szerszámokat és lándzsát lehet belőle készíteni-tanakodtak a testvérek. Ekkor a másik törzset is jobban megvizsgálták. Egy szilfáé volt. A szilfa hatalmas, büszke fa, törzse időtálló, házak, sőt csarnokok kiváló váza!

Az istenek beleállították a két törzset a homokba, mindkettő nagysága akár egy emberé.

Odin odalépett elébük és életet lehelt beléjük. Ezután Vili akartot adott nekik, Vé pedig emberré faragta őket. Végül pedig nevet adtak nekik : a kőrisfából lett férfit Askr-nek a szilfából lett nőt pedig Emblának nevezték. Ruhát adtak rájuk, hogy a tenger felől érkező csípős hideg szélben át ne fagyjanak.

Ők lettek az első ember pár, akiktől mi is származunk, és így lett Odin Mindenek Atyja, hiszen a világot is ő teremtette és az emberekbe is ő lehelt életet.

Nagy hátba veregetés Neked, bátor viking ha eddig velem tartottál!

Ha elnyerte a tetszésed, ne fojtsd magadba, oszd meg vagy írd meg a hello@vikingshop.hu – ra. A II. fejezet szó szerint isteni lesz, ahol a Vanir és Aesir istenekről és háborújukról lesz szó.

Addig is Odin kísérjen utadon!