YGGDRASIL, A VILÁGFA

 Yggdrasil, a Viking Világfa, szent kőrisfa, melynek törzse a világ közepét képzi.
A kozmosz többi része, beleértve a kilenc világot is, mind körülötte van. Elképzelhetetlenül hatalmas ágai és gyökerei együtt tartják és kötik össze a világ különböző részeit egymással.

Emiatt a kozmosz jóléte Yggdrasil jólététől is függ. Amikor a fa megrázkódik, tudni fogjuk, hogy eljött a Ragnarok és az univerzum pusztulásra vár!

Az eurázsiai ősi pogány vallások mindegyikében ott van az életfa, világfa, égig érő fa, mint szimbólum. Így a magyar vallásban is megtalálható:

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is.”

Yggdrasil nevének első eleme Yggr („Szörnyű”) Odin isten számtalan nevének egyike, és jelzi, hogy mennyire erősnek és félelmetesnek tartották a Vikingek Odint.

A második elem, a drasill, azt jelenti, hogy „ló.” Tehát Yggdrasil jelentése „Odin lova”.
Ez egy hivatkozás arra az időre, amikor Odin feláldozta magát, hogy felfedezze a rúnákat.

A félelmetes és bölcs isten, Odin, megmászta Yggdrasilt és felakasztotta magát az egyik végtelenbe nyúló ágáról. A fa 9 nap és 9 éjszakán keresztül tartotta mozdulatlan testét, miután elszakadt a nyakát szorító kötél. Ekkor kiemelte a rúnákat a fa lábánál elterülő feneketlen kútból, Urd kútjából.

A norvégok ezt a kapcsolatot, ezt a bölcsességhez és mágiához vezető utazást, metaforikusan a ló és a lovas költői képével ábrázolják. Innen ered az elnevezés.

Az ó norvég vers, a Völuspá, szavai szerint Yggdrasil „a tiszta égbolt barátja” olyan magas, hogy a lombkoronája a felhők felett van (égig érő fa). Teteje hófödte, mint a legmagasabb hegyeké, és „völgyekbe eső harmat” hullik alá a leveleiről.

A Hávamál szerint, a fa „szélfútta”, gyakori, erős szelek övezik. „Senki sem tudja, hol futnak a gyökerei”, mert egészen az alvilágig nyúlnak, amit nem láthat senki, mielőtt meghal. (Kivéve a sámánokat.)

Számos állat lakja Yggdrasil ágait és gyökereit. A fa lábánál, Nidhogg sárkány és a kígyók, akik gyökereit rágcsálják. A felső ágaiban egy név nélküli sas, és egy mókus, Ratatoskr („Fentfogú”) rohangál a törzsén fel s alá, továbbítva a sárkány sértéseit a sasnak és visszafelé.
Eközben négy szarvas – Dainn, Dvalinn, Duneyrr és Durathror – a fa levelein legelnek.

Míg néhány állat és tevékenységük szórakoztatónak tűnhet, valójában mélyebb jelentőségük van:
a Világfa levélről-levélre, kéreg darabkáról-kéreg darabkára pusztuló képe tárul elénk, ami egyben a világegyetem pusztulását is jelképezi.

Az ó norvég források élénk, de ellentmondásos beszámolókkal szolgálnak Yggdrasil gyökereiről és az alattuk található kutak számáról.

A Grímnismál vers szerint, Yggdrasilnak három fő gyökere van:
az egyik az emberiség világában, Midgardban
egy Jotunheimben, az óriások világában
és egy Helben, az alvilágban

A Völuspá csak egy kutat említ a fa alatt, Urd kútját (Urðarbrunnr, „Sors kút ”).
Snorri Sturluson a Próza Eddában azonban úgy véli, hogy valójában három kút van a fa alatt, egy-egy minden gyökeréhez.

Szerinte, Urd kútja nem Yggdrasil alatt van, ahogy a Völuspában van, hanem valójában az égben van és a gyökér, amelyből innen nő, felfelé hajlik az égbe.

A második kutat Hvergelmirnek hívják (talán „Zúgókatlan”). Ez a második gyökér alatti forrás, amely Niflheimből, a jég világából ered. Ez az a gyökér, amit Nidhogg a sárkány rág.

A harmadik kút a bölcs, Mimir kútja, és az ehhez tartozó gyökér az óriások birodalmában rejlik.

Snorri valószínűleg saját kitalációi mesterséges rendszerezését vezette be, amely nem létezett a Viking Korban (Snorri évszázadokkal később írt).
Viszont a benne foglalt néhány elem olyan korabeli forrásokból származhat, amelyek most már sajnos elvesztek számunkra.

Például Yggdrasilt néha Mímameiðrnek, „Mimir állomásának” nevezték [17], amely bizonyítja, hogy Mimir és a fa között volt valami különleges kapcsolat (és természetesen a Mimirrel kapcsolatban gyakran említett kút is, ahol Odin feláldozta az egyik szemét igazlátásért cserébe).

Na, de mi a helyzet az Yggdrasillal, mint szimbólummal?

A Világfa egyetemes szimbólum. Elsődleges jelentése a teremtés és a tudatosság. A fa növekedése a világegyetem és evolúciójának szimbóluma.

A Druidák jelképe szintén a fa volt. Úgy hitték, hogy a fa ágaiban felismerhetjük az univerzum titkait.

Odin, a norvég mitológia legfőbb istene, az Yggdrasilról lógott bölcsessége eléréséhez. A Buddha a Bodhi fa alatt világosodott meg. Krisztust pedig keresztre (fára) feszítették, ahol lógott, miután leszúrták egy lándzsával és újjászületett.

A fa az emberi és isteni (bölcsesség) találkozását és a végtelen fejlődést szimbolizálja.

Talizmánként viselve segít a természettel összhangba kerülve isteni tartományokba betekintést nyerni.