Milyen jó volna, ha a tűz körül ülve, mézsörtől mámorosan, az ivókürtök összekoccanását túlkiabálva adnánk tovább az északi mítoszokat és szavalnánk a Prózai Eddában leírtakat. Azonban a rohanó világ ( és sokszor a tűzgyújtási tilalom) nem sok esélyt nyújt erre nekünk, modern vikingeknek.

Így, hogy megismerhesd Te is a történeteket vagy éppen csak felelevenítsd őket, házhoz hozzuk Neked az északi mitológiát Ginnungagaptól a Ragnarökig, hétről hétre egy újabb részletét bemutatva a viking mítoszok világának.

Ne is habozzunk tovább! Ragadd meg a mézsöröd, indíts el a kedvenc dalod a Wardrunától és vesd bele magad az második fejezetbe!

 

II.FEJEZET: ODIN SZEME ÉS MIMIR FEJE

 

HOGYAN VESZTETETTE EL ODIN A SZEMÉT?

Jötünheim földjén, az óriások birodalmának legtávolábbi zugában tör a felszínre Mimír kútjának vize, mely Yggdrasilt, az Élet fáját is táplálja. Mimir az emlékek őrzője, szinte végtelen tudás birtoklója. Kútjának vize pedig maga a bölcsesség. A világ kezdete óta Mimír nap, mint nap színültig tölti a kút vizével Gjallerhorn nevű tülkét és egy húzásra kiissza tartalmát, hogy egy csepp se maradjon belőle.

Odin, Mindenek Atyja, az Aesir istenek feje nem ismert akadályt, amit le ne győzött volna azért, hogy még több tudásra tegyen szert. Ezért réges régen, mikor a 9 birodalom még fiatal volt, magára kanyarította hosszú köpönyegét és széles karimájú kalapját, hogy az óriások kegyetlen hegyein és zord síkságain keresztül felkeresse Mimír kútját. Egyetlen kortyra szomjazott csupán a folyékony bölcsességből.
Mikor hosszú útja végállomásához ért, így Odin kertelés nélkül szólt:

„Egy merítést a kutat vizéből, nagybátyám” kérte Mimírt. „ Csak ennyi a kívánságom”.

Mimír unokaöccse szemébe nézett. A kútból nem ihat más, csakis ő egyedül. Nem szólt, csak megrázta a fejét. Ritkán vét az, aki a csönd helyett a  szavakat választja.

„Hiszen a nővéred, Bestla fia vagyok, tégy hát egyszer kivételt!” Kérlelte az ifjú isten.

„Ez egyáltalán nem elég.” Válaszolta halkan a kút ura.

„ Szomjazom a tudást és csak egy kortyra van szükségem a vízből, hogy bölcs lehessek. Nevezd meg az árát!”

„Legyen hát!” felelte Mimír. „ A tudásért cserébe add az egyik szemed!.”

Odin nem hátrált meg. Már azért is az életét kockáztatta, hogy idáig eljusson.

„Rendben!” Nem habozott, kivájta saját szemét és óvatosan a vízbe ejtette. Mimír tartotta a szavát. Megmártotta Gjallerhornt a kútban és átnyújtotta Wotannak. Az az utolsó cseppig kiitta jéghideg vizet. Kortyonként tárult fel előtte a 9 világ titka. Egy szemével többet látott, mint kettővel valaha.

Ezután új neveket kapott. Ő lett Blindr, az Vak Isten, Hoarr, a Félszemű Isten, de volt aki Baleyg-nek a Lángoló Szeműnek hívta.

A másik szeme pedig az idők végezetéig Mimír kútjában marad, ahol víz örökké megőrzi majd. Ott, az ürességbe merengő tekintet egyszerre lát mindent és semmit.

HOGYAN VESZTETTE EL MIMIR A FEJÉT?

Emberöltők teltek el. A véres háború az Aesir és Vanir istenek között a végéhez közeledett.

A béke jeléül a két tábor harcosokat cserélt egymás között. Odin Hoenir-t és Mimírt küldte a Vanirok közé. Előbbit, mint vezetőt, utóbbit, mint a vezető tanácsadóját. Nem is csoda, hiszen Hoenir megjelenése bármely királlyal szemben megállta volna a helyét és Mimírrel az oldalán nagyszerű tanácsokkal látta el a Vanirok népét. Azonban társa nélkül képtelen volt döntéseket hozni. Nem kellett sok idő mire rájöttek, hogy valójában csak Mimír, aki pallérozott és nagytudású, míg társa faék egyszerű, s csak ismétli, amit hallott, de önálló gondolatai nem léteznek.

Így esett, hogy mikor Hoenir Mimir nélkül került a Vanirok közé, bárgyúságával túlfeszítette a már amúgy is pattanásig feszült húrt, és úgy felmérgelte házigazdáit, hogy azok Mimir fejét vették.

A bölcs fejét visszaküldték Odinnak. Mindenek Atyja számára Mimír mindig is kedves volt, ezért a magányos kobakot gyógynövényekbe mártotta, majd varázslatokat kántált, hogy visszahozza az életbe. Mimír pedig kinyitotta a szemét és ahogy eddig is tette, tanácsokkal látta el Odint. A tanácsok pedig jók voltak, ahogy az mindig volt és ahogy annak lenni kellett.

Mindenek  Atyja visszavitte a fejet a kúthoz és a szeme mellé helyezte azt, hogy onnan segítse majd őt tovább. Gjallerhorn-t pedig Heimdallnak adta, hogy majd ha eljön az idő segítségével felébressze mély álmukból az isteneket.

Ő pedig csak egyszer fogja megfújni, ha eljön a Ragnarok és mindennek vége lesz.

---

Nagy hátba veregetés Neked, bátor viking ha eddig velem tartottál!

Ha elnyerte a tetszésed, ne fojtsd magadba, oszd meg Facebook csoportunkban vagy írd meg a hello@vikingshop.hu – ra!
Ha pedig lemaradtál volna az előző fejeztről, erre a linkre kattintva elolvashatod: